A III. trimeszterre, mely a 24. hét betöltése után kezdődik, a várandósok már túl vannak a legfontosabb genetikai szűrővizsgálatokon, számos laborvizsgálaton, orvosi és védőnői konzultáción. A magzat jelentős növekedése, a magzatmozgások kifejezettebbé válása újabb kihívások elé állítja a kismamákat. Mindezen változásokhoz természetesen a pszichés tényezők, az élettani folyamatok szubjektív megélése is hozzá tartozik. Talán kevesebb hangsúlyt fektetünk erre a területre, azonban ez nem jelenti azt, hogy jelentősége csekélyebb lenne a fizikai változások követésénél, a protokollok alapján végzett terhesgondozásnál.
Fontos hangsúlyozni a kismamák számára, hogy az élettani terhesség nagy ajándék, próbálják teljes mélységében átélni ezt az időszakot, engedjék, hogy az anyaság ösztöne szép lassan kialakuljon a babavárás alatt. Szövődményes terhesség alatt ez szakmailag is nehezebb feladat, azonban számos módja lehet a pszichés támogatásnak. Segítő lehet a gondozást végző orvos, védőnő, szülésre felkészítő tanfolyam bármely szakmai résztvevője, szülésznő vagy akár pszichológus is. A család támogató szerepét azonban senki sem pótolhatja maradéktalanul.
Mindezeken túl a III. trimeszter felügyelete is jól meghatározott protokoll alapján történik. A rendszeres orvosi és védőnői konzultációkon lehetőség van a szakmai és praktikus kérdések megbeszélésére. A III. trimeszteri ultrahangszűrés ajánlott időszaka a 30-32. hét. Feladata az esetleges fejlődési rendellenességek felismerése mellett elsősorban a magzat fejlődésének követése, annak megállapítása, hogy a mért paraméterek az adott terhességi kornak megfelelnek-e. Fontos megítélni a méhlepény állapotát és a magzatvíz mennyiségét is. Szükség szerint áramlásvizsgálat is történik. A III. trimeszter laborvizsgálatának jellemző időszaka a 34-36. hét. Vérkép, vörösvértest-ellenanyagszűrés, vese- és májfunkciók ellenőrzése történik ilyenkor. Élettani terhességben a 37-38. héttől heti rendszerességgel NST (non-stressz teszt: magzatmozgások függvényében vizsgálja a szívműködés változásait) vagy CTG (kardiotokográfia: fájástevékenység alatt jelentkező szívműködés-változásokat figyel). A 40. hét betöltése után ezt a vizsgálatot kétnaponta végezzük, tekintettel a lepényi funkciók esetleges beszűkülésének magasabb kockázatára. A 41. hét betöltését terminustúllépésnek nevezzük. Ilyenkor a szülészeti státusztól függően méhszájérlelést vagy szülésindítást tartunk szükségesnek, hiszen a további várakozás már tapasztalatok szerint magasabb kockázatot képvisel, mint a szülés elősegítése.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy a III. trimeszteri várandósgondozás legfontosabb feladata az élettani szülés előkészítése, mely akkor valósulhat meg, ha a magzat és az anya egészségét megőriztük, valamint az anya pszichés felkészítése is megtörtént.